|
There are no translations available.
HÍREK, ESEMÉNYEK, TÖRTÉNETEK
(Amolyan blog-féle)
2009.10.22. CIPŐCSKE TÖRTÉNETE
A gyárban, ahol dolgozom mindig van néhány kóbor macska. Sajnos Nyiszi-Nyaszin kívül, aki régebben lakott az üzemben, mint a legrégebbi törzsgárda tag dolgozónk, egyik sem marad néhány hónapnál tovább. Nem tudom, mi történhet velük, hiszen a kö rnyezet rendkívül alkalmas lenne arra, hogy elszaporodjanak a macskák. Viszonylag kicsi autóforgalom, jó kis zugok, hatalmas füves területek, ahol élnek pockok, bogarak és egyéb zsákmányállatok, ráadásul etetjük is őket. Mi kell még? Valamiért ezek a macskák mégis kb. évente cserélődnek, születnek és eltűnnek.
Az utóbbi időben egy fekete macskamamát kosztoltattam. Egy éve még a testvére, egy szintén fekete kandúr is vele volt, akit idővel egy vörös-fehér cirmos váltott. Mamcinak tavaly is születe tt 2 kiscicája, de csak pár napig láttuk őket. Idén nyáron egyszercsak előhozott egy tündéri kis kölyköt. Fekete bundáján egy fehér csokornyakkendőt viselt és a mellső mancsain fehérek voltak a karmocskái. Mintha körömcipője lenne. Így lett a cica neve Cipőcske.
Ezek a macskák teljesen vadak, még soha nem fordult elő, hogy bármelyiket is meg tudjuk érinteni. Ha érkezem, meghallják a kocsi hangját és már jönnek elő rejtekükből, nyávogva üdvözölnek. Bár reggel megkapják a száraz kaját, mikor délben melegítem az ebédemet, az ajtóban óbégatnak a részükért. Főleg a mama. Természetesen mindig jut nekik is belőle.
Cipőcske gyönyörűen fejlődött mamcija mellett. Biztosak voltunk benne, hogy kandúrka, mivel szép nagy és nagyon zsivány képe van. A pocakja akkora, majd elgurul. A kajakövetelést ő is eltanulta a mamájától, csakúgy, mint az óvatosságot. Dumál, teszi-veszi magát, hempereg, de egy méternél közelebb senkit nem enged magához.
 Történt egyszer, hogy a mama cica eltűnt. Teltek a napok, aztán a vörös kandúrt se láttuk többet. Cipőcske ott maradt egyszál magában. Biztosan nagyon félt, s talán unatkozott is egyedül, hiszen még csak egy kis macskagyerek. Egyre többet dumált, mikor meglátott bennünket, s egyre közelebb engedett magához. Már odáig jutottunk, hogy megszimatolta a kezemet, mikor kiöntöttem a tálkájába az ebédjét. A jég hétfőn reggel tört meg. Annyira éhes volt, hogy azt sem bánta, hogy kolléganőm megsimogassa evés közben. De ez hagyján! Hagyta magát kézbe venni, és ahelyett, hogy ezer karommal szabadulni próbált volna, dorombolt. Ismerve ezeknek a vadon élő macskáknak a természetét , ez egészen elképesztő fordulatnak számított.
.jpg)
Cipőcske azóta naponta többször bekéredzkedik. Ha az ajtó zárva, az ablakrácsokon mutat be akrobata mutatványokat, amíg be nem engedjük. Felderíti az irodákat, mindent végigszimatol, felmászik a polcokra, közben be nem áll a szája. Eleinte fel kellett venni, de ma már magától ugrik az ölembe. Nagyon okos macska lesz, mert az oktató DVD-imet is érdeklődve nézi végig, miután kényelmesen elhelyezkedett az ölemben. Nem alszik annyit, mint a maine coon-ok, de é rdekes módon nem is nagyon játszik. Pontosabban, nem játszott eddig. Egy fél órája kolléganőm egy papírlabdát kötözött fel egy székre, s lássanak csodát , Cipőcske normális kölyök macska módjára elkezdte pofozgatni.
Tegnap újra előkerült a mama, ma reggel pedig a vörös kandúr. Nem tudom, hol jártak hetekig, de ha nem csavarognak el, a kiscica valószínűleg még mindig vadóc volna.
Bár újra van macskatársasága, Cipőcske rájött, hogy mennyivel kellemesebb szelídnek lenni, s most már örökre az is marad.
U.i.: Majd' elfelejtettem: kiderült, hogy kislány.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.10.09.CSODACICÁK
Most láto m, milyen régen írtam már a blogba. A nyár viszonylag eseménytelenül telt. Yodala új otthonba költözött, Yukikó itthon cseperedett tovább, Mixivel. Az összes macska ledobta a bundáját és nyáriruhában próbálta átvészelni a forró nyári napokat. Augusztus végén kezdtek végre újra "belombosodni", ellentétben a kert növényeivel, amik ritkulóra vették a figurát mostanában. A macskakerítést borító vadszőlő gyönyörű vörösesbarna színben pompázik, mielőtt lehullajtja leveleit.
A kölyökáldás nem éppen a terveim szerint alakult. Whitney nem tüzelt a nyáron, Sunci babái pedig túl korán jöttek a világra, nem volt esélyük, hogy életben maradjanak. Debby viszont úgy látszik kevesellte a tavaszi két kislányt, s tőle teljesen váratlan módon műsoron kívül összeszűrte a levet Maranelloval.
Szokatlanul kicsi volt a hasa, ezért úgy tippeltem, hogy egy cica lehet a pocakjában. Maximum kettő. Mikor eljött az idő, leköltöztettem a hálószobámba és szépen előkészítettem neki a szülőkosarat. Mivel dolgoznom kellett, Anyu időnként megnézte, nem kezdte -e meg a szülést. Nem siette el. Két nappal a várható időpont után, délután kettő körül egyszercsak csörgött a telefon, hogy menjek. Mire hazaértem, Debbyke egy barna cirmos kiscicát babusgatott a fotelben. (Naná, hogy nem a szülőkosárban...) Átköltöztettem őket a kosárba, kitapogattam Debby hasát, de nem éreztem benne több kiscicát. Mivel egy kölyökre számítottam, ez nem lepett meg túlságosan, csak sajnáltam, hogy szegény kis egyke kihez fog m ajd bújni, ha a mamája éppen nem fekszik mellette. Titkon azt reméltem, hogy születik majd egy szép kis tarkabarka teknőc kislány, de helyette egy barnacirmos fiúcska szopikált a kosárban. Jó ideig mellette maradtam. A kicsi egyfolytában szopott, mégis nagyon sokat sírdogált. Nem értettem az okát, hiszen a mamája végig vele volt. Később felmentem a többiekhez és csak éjfél körül jöttem le újra a hálóba. A kisfiú hatalmasat nőtt pár óra alatt. Egyszercsak megint cicasírást hallok. Megnézem a picit, szopik. Hogy tud egyszerre enni is és nyávogni is? A sírás egyre erősödött, szinte jajkiáltássá hangosodott. Ekkor vettem észre, hogy a hang nem a kiskandúrtól szárma zik, hanem másik irányból jön. Úristen, valahol lenni kell egy másik cicának! Rohanok megkeresni a hang forrását, s a fotel mögött a földön nem egy, hanem két kiscicát találtam összebújva, egyikük egy tündéri tarkabarka teknőc. Kis testük jéggé fagyva, de éltek. Egyikükön még lógott a placenta, de a burokból kibontotta őket az anyjuk. Gyorsan megmelengettem őket és egy kis meleg tejcit is beléjük diktáltam, hogy belülről is kapjanak fűtést. Debby mama a világ legtermészetesebb módján azonnal gondjaiba vette a két kis párát, akik néhány óra múlva teljesen átmelegedtek és elkezdtek gömbölyödni.
A történetben több furcsa, s egyben csodálatos mozzanat van. Először is, érthetetlen, hogy egy olyan gondos anyamacska, mint Debby, hogyan feledkezhetett meg két kiscicájáról, s hogy nem hallotta meg később sem a sírásukat. Ami viszont csodával határos, hogy hogyan maradt életben ez a két csöppség, étlen, szomjan, kb.10-11 óra hosszat a jéghideg kövön. Az biztos, hogy ők születtek elsőnek, még a kiskandúr előtt. Emberi számítás szerint ilyen körülmények között ki kellett volna hülniük. Egy ezotériában járatos barátnőm szerint valaki vigyázott ezekre a picikre és melegítette őket. Én nem tudom, hogy így volt -e, de nagyon boldog vagyok, hogy ez a két gyönyörű cicalány túlélte ezt a szörnyű, fagyos kezdetet. Szerencsére kutya bajuk nem lett, még csak fel sem fáztak. Gyönyörűen cseperednek és tündéri aranyosak mind a hárman.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.05.25. Ujjé a szabadban...
.jpg) Az elmúlt hétvége azon kevesek közé tartozott, amikor nem mentem sehová, hanem mindkét napot otthon tölthettem. Idejét sem tudom már, mikor fordult ez elő legutoljára. Az idő gyönyörű volt, gyakorlatilag beköszöntött a nyár. A fák dús lombkoronát növesztettek, érik a cseresznye, az eper, s a többi gyümölcs még ha zölden is, de sűrűn ellepi a fák ágait.
Ma reggel pár szál pipacsot is sikerült lencsevégre kapnom. Nagyon szeretem a pipacsokat, életet, energiát sugároznak..jpg)
Kihasználtam hát az alkalmat és jónéhány órát kinn töltöttem a macskákkal a kertben. Nekik ez nem olyan szenzáció, hiszen egész nap otthon vannak és bármikor kimehetnek a szabadba. Nekem viszont nagyon jól esett.
Bóbita ilyenkor szinte megkergül. Rohangál körbe-körbe, fel a fára, le a fáról, cikázik, mint a nyári villám. Szegény sárgabarack fánk derekasan tűri a macskakarmok okozta ezer sebet, sőt szinte minden évben gazdagon terem. Csak csodálni tudom.
 PomPom bezzeg nem strapálja magát, kicsit körülnéz, aztán talál magának egy jó kis vackot, bokor tövét vagy magaslatot, ahol szundikálhat vagy kémlelheti a világot.
Apja nyomdokában halad, aki szintén nem egy izgága fajta.
Annál inkább Qukori és ifjú mása, X-Mix. Bennük van kíváncsiság és energia, hogy mindent felderítsenek, megszimatoljanak, felmásszanak a macskaházak tetejére és megrendszabályozzák a többieket. Nagyon hasonló természetű a két fiú, bár Qukori mintha kicsit kezdene lehiggadni. Mixi megváltozásával továbbra sem bírok .jpg) betelni. Mióta felszabadult Xavér elnyomása alól, egy kis hízelgőgép lett belőle. Ez azért érdekes, hiszen Xavér nem volt másik macskákkal agresszív, soha senkit nem bántott, csak a folytonos nyüzsgésével kitúrta a többieket a közelemből. Már akit tudott. X-Mix mindenesetre szenvedő alanya volt ennek. Okos kis tekintetéből árad, hogy "ugye mostmár én jövök, engem fogsz babusgatni".
.jpg) A két pici lány szépen nődögél, továbbra is Yukiko az erőteljesebb, Yodala viszonyt csodaszép, igazi kislány. Már ők is szeretnek a kertben bóklászni, bár időnként ki sem látszanak a fűből.Ügyesen használják a homokozót is.A bakkecske korszakot kezdik kinőni, egyre ügyesebben mozognak és már egész magasra fel tudnak ugrani.
A többi felnőtt macskám is egyre több időt tölt a szabadban, mozog vagy lustálkodik, vérmérséklete szerint. Csak a gazdi senyved az irodában egész nap. De sebaj, jön még hétvége......
Hétvégi levegőzésünk képeit itt találod: Galéria 2009.05.25.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.05.14. X-Mix színre lép
 Vannak macskáim, akik erőszakosan kikövetelik maguknak napi simi adagjukat, s vannak, akik a háttérbe húzódva várnak a megfelelő pillanatra, amikor éppen nincs a láthatáron vetélytárs és ők is részesülhetnek egy kis dédelgetésben. Xavér az első, testvére X-Mix a második csoportba tartozott. Xavért senki és semmi nem tartotta vissza, a többi macskát pillanatok alatt kitúrta, s máris ő töltötte be az összes teret a közvetlen közelemben. Egy erőszakos tündérbogyó volt, s a hírek szerint új otthonában sem változott egy hajszálnyit sem.
Ezzel szemben egy kezemen meg tudom számoln i, hogy Mixi hányszor jött magától hozzám. Persze ha megfogtam, hagyta magát simogatni és dorombolt, játékra mindig kapható volt, de a hízelgés igencsak távol állt tőle. Mióta Xavér nincs, csoda történt. Mintha Mixi azt mondaná: "Na most aztán én jövök!" Már az első Xavér-mentes este lelkesen fogadott, többször megrohamozott TV nézés közben és boldogan törleszkedett, dorombolt, az ölemben aludt el. Szemmel láthatóan élvezte, hogy most ő lehet a középpontban és őt babusgatják. Mintha kicserélték volna.
Bizony, bizony, a macskalélek zeg-zugaiban nehéz eligazodni, akárhány éve élünk is együtt.
U.i.:
Ma reggel egy szerencsétlenül járt erdei siklót menekítettem ki a macskaszobából. Szegénynek elég sűrűn ki volt lyuggatva a bőre, de élt. Remélem begyógyulnak a sebei.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.05.12. Xavér új otthonába költözött
 Ma eljött a nap, hogy búcsút vegyek Xavértól, a világ legkedvesebb, legbújósabb kiskandúrjától. Szerencsére biztosan tudom, hogy a legjobb helyre kerül, hiszen Tóbiás féltestvére már két éve ebben a kedves családban él, Gyöngyösön. Így kicsit könnyebb az elválás, annak ellenére, hogy Xavér egyike volt azoknak a cicáknak, akiket különösen szerettem. Hogy is lehetett volna őt nem szeretni?
Az X alomra várva kigondoltam pár X-es nevet, főleg lányokat. Naná, hogy öt kandúrka született! Gyanítom, ha ma Magyarországon valakinek egy X-es férfinevet kell gondolkodás nélkül mondani, 99,9%-ban a Xavér ugrik be, hála ismert orgonaművészünknek, Varnus Xavérnak. Nomen est omen.... vagyis a név kötelez. Márpedig ehhez a névhez különleges személyiségjegyek társulnak, úgy mint különcség, nyughatatlanság, feltűnni vágyás és valami nagyon kedves zsiványság.  Először X-Mix kapta ezt a nevet, de egy belső érzéstől vezérelve megcseréltem a fiúk neveit. Az élet igazolta ennek az érzésnek a jogosságát, hiszen míg X-Mix egy nagy, erős, játékos ám valahol mégis "komoly" macskafi lett, Xavér egy igazi, hamisítatlan "Xavér" -rá vált. Kedves kis zsivány, aki mindenhol ott nyüzsög, aki előtt nincs csukott ajtó, aki egyfolytában törleszkedik és dorombol.
 Pedig születése után pár órával nem mertem volna nagy tétben fogadni, hogy életben marad. Viszonylag normális súllyal született, de valamiért nem szopott a mamájától. Csak dúródott, mászott az oldalára, sírdogált, de nem evett. Hiába dugtam oda az orrocskáját, ahol a finom tejcit kiszagolhatta volna, mint más, egészséges kiscicák. Tapasztalatom szerint, amelyik cica születése után így viselkedik, az legtöbbször fejletlen, életképtelen és sajnos általában elveszítjük őket. De előtte mindig kapnak egy esélyt, így Xavért is azonnal elkezdtem cucliból etetni. Szerencsére ez már tetszett neki, s hajlandó volt nyelni a finom tejecskét. Amelyik cica csak gyenge, de elfogadja a cuclit, egy-két nap alatt meg szokott erősödni, s ezután már képes a mamájától is szopni. Nem úgy Xavér! Szerencsére evett és fejlődött is, de továbbra is csak kézből. Így heteki.jpg) g voltam kénytelen őt külön is táplálni, s nagy megkönnyebbülés volt, mikor végre tányérkából is tudott enni. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy ő minden más cicát felülmúlóan ennyire ragaszkodott hozzám. Ő bizonyára az anyját is bennem látta.
Érdekes módon, amilyen gátlástalan volt általában, annyira tartott az idegenektől. Míg X-Mix - aki messze nem olyan hízelgő gép - zavartalanul játszott a látogatókkal, Xavér eleinte elbújt. Legutóbb annyira, hogy egyáltalán nem is találtam meg, amíg a látogatók el nem mentek. Felkutattam érte a lakás minden zugát és már nagyon kétségbe voltam esve, hiszen olyan még nem fordult elő, hogy Xavér ne rohant volna azonnal hanyatt-homlok, amint a hangomat hallja. Biztos valahogy kilógott és már valaki meg is fogta - gondoltam, hiszen ismerve őt mi másra gondolhattam volna. Aztán mikor .jpg) a vendégek elmentek, ártatlan, álmos képpel előkerült. Fogalmam sincs, hol volt. Valószínűleg egy bokor alatt rejtőzködött és ott nézte végig vigyorogva, hogy milyen izgalommal teszem tűvé érte a házat és a kertet.
Xavér viszonylag kis termetű maradt, de szépen fejlett és gyönyörű, dús, hosszú a bundusa. Sokszor képzeltem el milyen csodaszép lesz majd felnőtt kandúrként, még ha nem is lesz óriás. Az első macskám, akinek olyan volt a pofija, (stopja, álla, nózija) ahogy a nagykönyvben meg van írva. Egyszerűen tökéletes! Nagyobb testtel egy fantasztikus kiállítási és tenyész kandúr válhatott volna belőle. Volt még egy különlegessége. Mindkét szemében, de hangsúlyosabban a balban megmaradt egy égszinkék "szelet". Mivel ez nem maine coon jellegzetesség, kiállításon tulajdonképpen hibának számít. Hiba ide vagy oda, ilyen gyönyörű macskatekintetet még életemben nem láttam. Ez a különleges tekintet kissé lányossá tette a pofiját. Többször ellenőriztem, hogy nem tévedtem-e, de nem. Xavér minden kétséget kizáróan kandúr volt. Egy csillagszemű kandúr, aki mindig a szívem legcsücskében marad.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.05.05. Egy megdöbbentő történet
Amikor hazamegyek esténként, soha nem tudom, mire lépek be, milyen macskadúlás fogad, éppen mit törtek össze, borogattak fel vagy tettek tönkre. Kellemes meglepit persze ritkán okoznak. Soha nem fordult elő például, hogy kitakarítottak vagy elmosogattak volna..... Jó, jó, csodának az is elég, ha egyszerűen csak minden viszonylag rendben van és nem csináltak túl nagy felfordulást.
Szóval, azt gondoltam, engem már nem érhet meglepetés, de tévedtem. A szobába lépve egy kihányt szárazkaja kupac fogadott. Na, ebben sincs még semmi meglepő , a macskákkal gyakran megtörténik ilyesmi. Már azon se akadok ki, ha az egyik által frissen "kitálalt" kaját a másik macska elkezdi megenni - már ameddig közbe nem lépek. De ma este a kupac szélén egy vakond lakmározott vígan. Jól olvastad, vakond! Én is másodpercekig földbe gyökerezett lábbal álltam és bámultam bambán, mire felfogtam, hogy mi is történik. A vakondocska valószínűleg kölyök volt még, mert alig volt nagyobb, mint egy egér. Miközben eszegetett, mellső lábaival kalimpált, mintha úszna. Szép fekete volt a bundája és még egy kis farkinca is fityegett a hátsó felén. Mikor végre felocsúdtam a meglepetésből, gondoltam, ezt le kell fényképeznem. Sajnos mire a géppel visszaértem, a vakondocska eltűnt és a macskák szimatoltak a tetthelyen és az ágy szélén. Gondolom a vendég oda.jpg) menekült, bár fogalmam sincs, hogy tud egy ilyen más terephez szokott állatka a parkettán közlekedni. Reménytelen volt, hogy az ágy alól előkotorjam, nem volt hát más választásom, mint várni. Úgy fél óra múlva egyszercsak Debby masírozott be a nappaliba, szájában egy fekete, kalimpáló valamivel. Nagyon megrémültem, hogy kárt tesz benne, de a kalimpálás mindenesetre jó jel volt. Szerencsére sértetlenül ki tudtam szabadítani a macskafogak közül és gyorsan kivittem a kertbe. Persze a macskakerten kívül. A fotózást a mentőakció sikere érdekében inkább mellőztem, így sajnos csak szájhagyomány útján marad fenn ez a furcsa vendégség. Remélem vakondpajtás már visszaásta magát a saját, biztonságos lakhelyére és nem jut eszébe többé, hogy a macskakertben "nézzen körül". Az is eszembe jutott, hogy talán azért úszta meg ép bőrrel ezt a kalandot, mert vakondgyerek volt és talán Debby sem megenni akarta, hanem kölykévé fogadni. Ki tudja? Ami bizonyos, hogy ezt már soha nem fogjuk megtudni....
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.05.03. Ypszilonkák 1 hónaposak lettek.
 Yukiko és Yodala 1 hónapos "szülinapjukat ünnepelték a hétvégén. Yukikó hatalmas, erős, izmos leányzó. Végig ő volt kettejük közül a nagyobb, de a természete eleinte kicsit viszahúzódóbb volt, s ha kézbe vettem egyből igen hevesen tiltakozott. Yodala ezzel szemben mindig békésen tűrte a kézbevételt, s biztonságban érezve magát kandikált ki a világra a markomból. Yodalát születésekor kandúrnak néztem, ezért első neve Yoda volt. Gyanús lett azonban, hogy Yukikó mennyire lekörözi súlyban, s a pofikája is olyan lányos volt. Ellenőriztem hát a dolgot, és kiderült, hogy bizony eltévesztettem az első alkalommal, s Yoda valójában kislány. Így lett végül Yodala a neve..jpg) Ahogy nőtt, egyre édesebb, bájosabb, hamisítatlan kislány pofikája lett, gyönyörű szemekkel. S amilyen bájos, olyan nyitott is a természete. Ő volt az első a felfedezésben, amint akkorák lettek, hogy ki tudtak mászni a kosárkájukból.
Idővel azonban Yukikó is nekibátorodott, s mostmár nemhogy nem tiltakozik, de magától kapaszkodik fel a kanapéra, hogy hozzám gömbölyödve alukáljon.
Most éppen a "bakkecske" korszakukat élik a lányok. Tüneményes, ahogy ugrabugrálnak, szökkenve szaladgálnak, megrohamoznak egy-egy ellenségnek látszó tárgyat, majd egyből el is ugranak, amint rápracliztak. Hatalmas lendülettel indulnak felderítő útra, s élvezik, hogy mozgásterük mennyivel nagyobb, mennyire messze el tudnak kószálni. Mármint az egyik szobából akár a másik szobába is - ami nekik még igen nagy távolság. Persze a bunyó is beindult ezerrel. A felnőttek közül többen is rajtuk tartják a szemüket és időnként megmosdatják őket. Különösen Moncsi vette őket védőszárnyai alá. Qukori, X-Mix és Xavér inkább játszótársként tekint rájuk és időnként "összecsomagolják" a piciket. De Papi, Maranello, PomPom és Bóbita is nemegyszer megengedte, hogy hozzájuk bújjanak.
Természetesen Debby mama továbbra is gondos anya, de ahogy látom, egyre ritkábban és rövidebb ideig szoptatja őket. Szerencsére a hétvégén felfedezték a kölyöktápot és elkezdtek eszegetni. Ez a pillanat mindig nagy megkönnyebbülés nekem, hiszen ha egy pici tud már magától enni, többé nem számít, hogy ki az erősebb, erőszakosabb, vagy hogy a mamci elégszer megszoptatja-e. Innentől kezdve a kölyök akkor és annyit ehet, amennyit csak kedve tartja. Az öröm mellett persze újabb gondok is adódnak. Amikor ugyanis a kiscicák elkezdenek önállóan enni, megszűnik a "mami-pelenka", vagyis az anyamacska a továbbiakban nem tünteti el a "végterméket". El kell kezdeni hát a kicsik alomra szoktatását.
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.04.28. Drogos macskák
Esti tévézés közben egyszercsak furcsa zajokra és szagokra lettem figyelmes. Percek óta zacskózörgést hallok a konyha felől, s hirtelen ahány macskám van, mind gyülekezni kezd. Utánajártam hát a titoknak, s Debbyt pillantottam meg, amint a konyhakövön hentereg , közvetlenül mellette egy szétrágott papírzacskó, aminek a tartalma kiszóródott a földön. Pillanatok alatt még három macska követte példáját, s önfeledten dörgölték magukat a kiszóródott anyaghoz, majd újabb néhány másodperc alatt egész kupac macsek tekergőzött körülötte m. A lakást eddigre iszonyú édeskés büdössajt szag terítette be.
Egyből leesett a tantusz: Pár hete vettem egy zacskó macskagyökeret a gyógynövény boltban, hogy ebből készítsek játékot a macskáknak. A macskagyökér a Valeriana nevű nyugtató hatóanyaga, de ami az emberekre csillapítólag, az a macskákra éppen ellenkezőleg, serkentőleg hat. Szinte extázisba kerülnek tőle. Csínján kell vele bánni, mert egészen kis mennyiség is tűzbe hozza őket. El lehet képzelni, hogy egy zacskó tömény anyag mit tett velük.
Mivel az emberek számára meglehetősen undort keltő, émelygős szaga van, a spejzablakba tettem a zacskót. Úgy látszik nyitva maradt az ajtó, mert Debby onnan vadászta le és cincálta szét a zsákmányt. Összesöpörtem gyorsan ami kiszóródott, s a maradékot beletöltöttem egy régi zokniba, s kis babát csináltam belőle. Ilyen játékokat kapni állatkereskedésekben is, de gondolom, abban sokkal kevesebb a macskamenta.
Másnap az ajtón belépve eszméletlen bűz fogadott, amit nehéz lenne leírni. Az az egyszem "töltött-zokni" az előszobában - amit persze azóta össze-vissza nyálaztak, dörgöltek a macskák - képes volt úgy bebüdösíteni a lakást, hogy szinte levegőt sem kaptam. Mondanom sem kell, a zokni rövid úton kikerült a kertbe, s jajj annak a pernahajder négylábúnak, aki vissza meri cipelni a lakásba!
Hozzászólnál? A lap alján elmondhatod a véleményedet! Ugrás!
2009.04.11 Végre elindult az új Norsycat honlap
Ma nagyon fontos esemény történt a Norsycat tenyészet történetében: sok év huza-vona után végre elindult az új Norsycat honlap. Nincs teljesen készen, de a lényeg összeállt, s a hiányzó részeket menet közben is lehet pótolni.
Az első honlapomat 2003-ban készítettem World-ben, ami az akkori viszonyokhoz képest egész jó kis lap volt, a World minden hibájával együtt. Érdekessége, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell honlapot készíteni. Egy tenyésztőtársam telefonban adta az instrukciókat, "nyisd meg azt, kattints oda, írd be, hogy....". Kb. másfél órás telefonbeszégetés alatt megtanította az alapokat, onnantól már a magam feje után folytattam. Több hétig dolgoztam vele már akkor is, pedig csak néhány macskám volt és a mostaninál lényegesen egyszerűbb, rövidebb tartalom. Amint elkészültem vele, elhatároztam, hogy elkezdek egy újat csinálni, másik programban, ami már profibb. El is kezdtem Front Page-ben, de nem jutottam előrébb, csakúgy, mint a Dreamweaverrel. Aztán rám talált a Joomla, abban is elkezdtem dolgozni, de megfeneklettem. Közben az eredeti lapom, ami még üzemelt, össze-össze dőlt, már frissíteni se tudtam segítség nélkül, s egyébként is túlhaladta az idő. De legalább volt "valami". Újabb három év telt el, mire találtam valakit, aki létrehozta az oldal alapvető szerkezetét és megtanított kezelni a Joomla programot. Innentől kezdve már tudtam végre dolgozni rajta. Ez kb. 7 hónappal ezelőtt volt. Amit tehát ma látsz, több, mint fél éves munka eredménye, s még pár hónap el fog telni, mire teljessé válik a Norsycat honlap és kibővül a NorsyArt és NorsyPlaza lapokkal. Közben készül valami más is, de erről majd később......
|
|
|
B.almádi
By: Tóth Nóra () on 2010.03.08 15:05